Kiállítások

30 éve történt

A népek önrendelkezési joga és az Európai Parlament

Az Európai Parlament kibővített elnöksége 1989. november 16-án Brüsszelben rendkívüli ülésen üdvözölte az eseményeket és a berlini fal lebontását, egyúttal emlékeztetett arra, hogy a Közgyűlés elkötelezett a népek önrendelkezése és a demokrácia iránt.

Egy héttel később az európai parlamenti képviselők állásfoglalásban szólaltak fel az NDK polgárainak „önrendelkezési jogaiért”, „ideértve annak lehetőségét is, hogy az egységes Európán belül az egységes Németország részei legyenek”. 1990. február 9-én Barón Crespo elnök Kelet-Berlinbe utazott, ahol több demokratikus mozgalom vezetőjével is találkozott. Megragadta az alkalmat, hogy emlékeztesse valamennyi tárgyalópartnerét, hogy az Európai Parlament szerint Németország jövőjével az Európai Unió létrehozásának, valamint egy olyan struktúrának az összefüggésében kell foglalkozni, amely egész Európában biztosítja a békét és a szabadságot. Egy héttel később a Parlament újabb állásfoglalást fogadott el, amelyben kimondta, hogy minden német polgárnak joga van ugyanabban az államban élni. Később az európai parlamenti képviselők üdvözölték azt is, hogy 1990 márciusában az NDK-ban tartott első demokratikus választásokon a Németország újraegyesítését támogató politikai pártok győztek.

  1. május 16-án Helmut Kohl kancellár és Lothar de Maizière, az NDK első demokratikusan megválasztott vezetője az Európai Parlamentet választották helyszínül ahhoz, hogy közösen megfogalmazzák országaik és Európa jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket.

Lothar de Maizière számára az esemény történelmi jelentőséggel bírt. Az NDK első demokratikus kormányának miniszterelnökeként elérzékenyülve szólt a képviselőkhöz: „Mai találkozónk létrejöttét azoknak a keletnémeteknek köszönhetjük, akik 1989 őszén saját kezükbe vették a sorsukat és békés eszközökkel kivívták a demokráciához, a szabadsághoz, az önrendelkezéshez és az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jogukat, amelyek minden emberi lénynek kijárnak.” Kohl kancellár legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy biztosítsa az európai parlamenti képviselőket: nem kell aggódniuk a német újraegyesítésnek az Európai Közösség intézményi működésére gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt. Így fogalmazott: „A szövetségi kormány mindig is szem előtt tartotta azt a szempontot, hogy a német újraegyesítés folyamata egy stabil európai keretbe illeszkedjen. A célom az, hogy az európai és a német egyesítés folyamatát – lehetőség szerint egy közös menetrend keretén belül – oly módon mozdítsam elő, hogy azok a lehető legnagyobb mértékben összhangban legyenek egymással.”